New England Patriots - a 3x világbajnok csapat

54 évesen elhunyt Mosi Tatupu

2010. 02. 26. @ 12:00 Szerző: _bb Kategória: Cikkek, Hírek

Mosi Tatupu, akit a Patriots 1978-ban a 8. körben választott ki a Southern California Egyetemről, a csapatban játszott 1978-1990 között, és kiemelkedő teljesítményt nyújtott a speciális csapategységben, február 24-én 54 éves korában elhunyt, jelentette a Honolulu Star Bulletin. Tatupu a maga idejében az egyik legnépszerűbb Patriots játékos volt, 13 idénye alatt 612 labdacipelésből 2415 jardot futott és 18 TD-t szerzett, 1986-ban a speciális csapat tagjaként a Pro Bowlba is eljutott, és az év speciális csapatjátékosa lett, külön szurkoló szekcióval bírt, melyet Mosi’s Mooses-nak [Mosi jávorszarvasai] hívtak. Kiemelkedő volt blokkolás és rövid jardos szituációk terén. Összesen 202 mérkőzésen szerepelt, és játszott az 1985-ös Chicago Bears ellen 46-10-re elvesztett XX. Super Bowl-on is.

A Hawaii-n (pontosabban az Amerikai Szamoákon Pago Pago-ban) született korábbi fullback és speciális csapatember a Seattle Seahawks jelenlegi linebacker-ének Lofa Tatupunak volt az édesapja, s korábban ő edzette a massachusettes-i Wrentham King Philip Regional High Scool-ban [azaz a wrenthami Fülöp Király Regionális Középiskolában]. “Az apám edzett, és tudom, hogy ez más, mert a saját vérem, de úgy edzette mint bárki mást. Igyekszel nem úgy kezelni a fiad mint egy játékost, hanem az összes játékost úgy kezelni, mint a fiaidat. Ez volt Mosi, a fia csupán egy játékos volt, de minden játékosa a fia volt.” – nyilatkozta Steve Nelson. “Igazán pozitív hatással volt a játékosaira. Életeket változtatott meg. Csodálatos ember és nagyszerű futballjátékos volt. Nagyon sok emberre volt hatással. Kedves légkör vette körül. Rendszeresen kaptam hívásokat a szülőktől, hogy Mosi milyen pozitívan változtatta meg a gyermekeik életét.” Az utóbbi időben a Curry College-ban volt RB edző, s láthatóan egészségügyi problémákkal küzdött.

Lofa Tatupu csapattársának, Matt Hasselbeck-nek az édesapja, Don a következőképpen nyilatkozott: “Le vagyok sújtva. Azáltal hogy Matt és Lofa együtt volt Seattleben mi is közelebbi kapcsolatba kerültünk az utóbbi pár évben. Ez teljesen automatikus dolog. Ez egy kicsi világ. Folyton azzal hecceltük, hogy, hogy játszhatott ilyen jól a hóban, miközben Hawaii-ról származott. Nagyszerű futóstílusa volt, alacsony súlyponttal, és keményen játszott. Nehéz felfogni hogy ez történt az ő korában. Minden bizonnyal megviseli a gyermekeit.”

Tatupu korábbi csapattársa, az irányító Steve Grogan (A Patriots Hall of Fame-jének, azaz a csapat hírességek csarnokának tagja) is megszólalt: “Nem csupán kitűnő futball játékos volt, aki sok különböző dolgot tudott tenni a csapatért – a speciális csapategységtől a gólvonali szituációkon át, a labdaelkapásokon keresztül, a blokkolásig – de egy azok közül a szórakoztató srácok közül, akik az öltözőben és a pályán is élvezték a szerepüket. Mikor edzésen volt, állandóan mosolygott, mert élvezettel csinálta. Imádott focizni. Bármely érában játszhatott volna, bármelyik csapatban, bármikor. Szégyen, hogy ilyen fiatalon kellett távoznia. … Úgy vélem a szurkolók ezen a környéken értékelik a vízhordó típusú hozzáállást, azokat, akik minden nap pontosan végzik a dolguk, s Mosi ilyen volt. Szerintem a személyisége, a szellemisége és hogy látszott a pályán, hogy mennyire élvezi átjött a szurkolóknak. Ezért szerették őt annyira.”

“Mint csapattárs, az egyik legjobb volt. Olyan srác volt, aki élvezetessé tette a légkört az öltözőben és a pályán egyaránt. Olyan mosolya volt, mely sugárzott. A szurkolók imádták, mert amolyan vízhordó fiú volt, aki mindent megtett, amit kértek tőle, legyen szó a speciális csapategységtől a gólvonali szituációkon át, a labdaelkapásokon keresztül, a blokkolásig bármiről. Azt hiszem a Patriots szurkolói igazán értékelték ezt.”

A Hírességek Csarnokának tagja, korábbi csapattársa Andre Tippett így nyilatkozott:
“Valószínűleg nem is lehetne jobb csapattársat kívánni, mint Mosi. Ami különlegessé tette, az a játékhoz való hozzáállása volt. Keményen dolgozott. Keményen edzett. Volt valami rá jellemző légkör. Mindig pozitív volt a hozzáállása, mindig boldog volt és elégedett, hogy ott lehet. Speciális volt a kapcsolata a szurkolókkal és a csapattársakkal. Mindenki szerette.”

A csapat hírességek csarnokának tagja, a korábbi elkapó Stanley Morgan a következőket mondta: “Csupán egyetlen Mosi volt. Először a Patriotshoz történő érkezésemre rákövető évben, 1978-ban találkoztam Mosival, amikor ő odakerült, és gondolom mondhatjuk, hogy szerelem volt első látásra. Mindenkivel nagyszerűen kijött. Olyan volt körülötte a légkör, hogy mindig kényelmesen érezte magát mellette az ember, s senki sem volt számára idegen. Ez vonzotta az embereket.”

Az 1980-as évek álomcsapatába beválasztott center, Peter Brock szerint: “Mosiban a lényeg az volt, hogy mindent megtett. Ő nem a csillogó srác volt az előtérben, aki az összes labdacipelést kapta, csupán játszotta a focit, és keményen játszott. Sok ember emlékszik a ‘Snow Plow Game’-re [A 'Hokotró meccsre'], és természetesen Joe Smith rúgásával nyertük meg, de Mosi volt az aki több mint 100 jardot futott aznap, és igazából ez nyerte meg nekünk a meccset. Ez valóban sokkoló, és sokkal nehezebb, mert a szabadügynök era előtt játszottunk, szóval mindenki jól ismerte egymást. Egy közösség voltunk. Együtt neveltük a gyermekeinket. Emiatt épp olyan, mint egy családtagot elveszteni.”

Korábbi csapattársa Steve Nelson azt mondta: “Laza, mindig boldog, pozitív volt, s ha keményre fordultak a dolgok, vagy ha nem úgy mentek, ahogy akarta, akkor is mosolygott. Készen állt, hogy megküzdjön a kihívással. Volt ötlete, hogyan lehet egy csapatot működőképessé tenni. Csupán volt egy ilyen nagyon jó karmája. Nem zaklatták fel a dolgok. Mindig tudtuk, hogy a legnagyobb, legfontosabb meccseken készen áll a játékra. Mindig tudtuk, hogy jól fog játszani.” – utalt Nelson Tatupu 100 jardos teljesítményére, vagy a ’85-ös rájátszásban a Raiders ellen rúgásvisszahordásnál kierőszakolt fumble-ra (melyet Jim Bowman TD-re hordott vissza), vagy a rákövetkező heti Dolphins ellenire.

A jelenlegi csapathoz köthető személyek közül is többen megszólaltak. A csapat tulajdonosa, Robert Kraft a ’80-as években egy meccsen feladta a helyét a 217-es szektorban, hogy közelebb ülhessen a végzónához. Nem azért mert onnan annyira jó lett volna a rálátás a pályára a régi Foxboro Stadionban, hanem mert ott ültek ‘Mosi rénszarvasai’. A következő nyilatkozatot tette: “Tudom, hogy közösen osztozom a gyászban azokkal a Patriots szurkolókkal, akik hallottak róla, hogy Mosi Tatupu eltávozott közülünk. Sokkoltak a ma reggeli hírek. [febr. 24.] A fiaim és én imádtuk nézni Mosi játékát. Több mint egy évtizedig az egyik kedvenc játékosunk volt. Nem hiszem, hogy anélkül meg lehetne nézni egy ’80-as évekbeli találkozót, hogy a rajongójává váljunk. Egy domináns speciális csapatember volt és egy futó, aki büntetett a hibákért, aki annyira szerette a Patriots-ot, mint a szurkolók. Mindenét beleadta minden egyes játék során, és egyből a szurkolók kedvence lett. A stadionnak egy egész szektora volt ismert Mosi’s Mooses-ként, de úgy vélem a stadionban mindenki a támogatói egyikének tartotta magát. Boldog vagyok, hogy a szurkolóinknak lehetőségük nyílt tiszteletüket tenni előtte a tavalyi szezonnyitón, amikor az 50. évfordulós csapat került megnevezésre. Ikonikus játékos volt, akire emlékezni fognak a pályán és azon kívüli hozzájárulása miatt egyaránt. Őszinte részvétünket küldjük Mosi családjának, korábbi csapattársainak, és barátainak, akik gyászolják elvesztését.”

A 2003-as év Mosi Tatupu Díját elnyerő Wes Welker is nyilatkozott: “Mosi Tatupu az egyik legelső igazán nagyszerű speciális csapatjátékos volt. Sokunk számára, akik követték, ő teremtette meg az alapot. Megtiszteltetés volt az ő nevével fémjelzett díjat elnyerni 2003-ban, majd később lehetőségem nyílt találkozni vele itt New Englandben. Patriot játékosként még többet tanultam a hatásról, mely Mosi révén érte ezt a franchise-t és ezt a közösséget. Nagyon fog hiányozni. Részvétem a családnak.”

Forrás: ESPN Boston.com és Boston.com

Kapcsolat | Jogi nyilatkozat | RSS