Beharangozó 9. hét - Pats @ Browns

Egy év szünet után ismét Belichick v Mangini kézfogó az NFL-ben. A New England Patriots (6-1) Ohio államba látogat, hogy idén már a harmadik AFC északi divízióba tartozó csapat ellen gyűjtsön újabb győzelmet. A Cleveland Browns (2-5) elleni találkozó vasárnap este 19:00 órakor kezdődik. Art Modell 1995-ben eladta az eredeti Browns csapatot, amelynek eredményeként Baltimore-ba költöztette a franchise-t, ahol Ravens néven született újra. Cleveland városa azonban nem maradt profi football csapat nélkül sokáig, mert 1999-ben csatlakozhattak a ligához új klubként. Ráadásul az 1946-ban alapított Browns hivatalos jogutódjaként, minden rekordot, bajnoki címet megtarthattak. A Pats és a Browns ezen a hétvégén a 22. alkalommal fog találkozni. Az örökmérleg 12-9 a Cleveland javára. Ebben szerepel az 1994-es rájátszás diadal is a Wild Card hétvégén, amikor Bill Belichick győzelemre vezette a Brownst Bill Parcells és Drew Bledsoe Patriots csapata ellen. Legutóbb 2007-ben találkoztak, amikor a hibátlan alapszakasz során a Patriots a Brownst is legyőzte (34-17). Ez volt Tom Brady negyedik mérkőzése ellenük, és egyelőre a legproduktívabb is: 3 TD passzt adott, ebből kettőt Ben Watsonnak (6-107). A Browns 2010-ben A Super Bowl címvédőjének idegenbeli legyőzésétől teljesen függetlenül, ez egy jó csapat, amelyiknek két nagy hiányossága van, amit a Holmgren-rezsimnek meg kell oldania, hogy a következő szintre tudjanak lépni: irányító kérdés, és elkapó-gárda. A csapat jövője szempontjából csakis Colt McCoy lehet a kezdő idén. Jake Delhomme már csak meccset tud veszíteni, míg Seneca Wallace semmi pluszt nem kínál hosszútávon, bár jelen pillanatban vele lenne a legjobb esélyük a győzelemre. Az elkapóknál Braylon Edwards, és Kellen Winslow Jr. eltakarítása óta nincs minőségi játékos, a draftról csak korlátozott sikert értek el ezen poszt stabilizálására, megerősítésére (Mohamed Massaquoi nevezhető legfeljebb az átlagos NFL WR-nek). Joshua Cribbs kapja a legnagyobb média figyelmet, de bármennyire valódi playmaker a különböző trükkös játékoknak köszönhetően, ez inkább a special teamsre korlátozódik. A védelem már most elég stabil, különösen az LB csapat, köszönhetően három remek igazolásnak: ILB Chris Gocong, OLB Scott Fujita és OLB Matt Roth. A védőfalban Ahtyba Rubin elit NT. A secondaryben jó keveréke található a tapasztalatnak (Sheldon Brown, Eric Wright), és a fiatal tehetségeknek, akikből akár korszakos egyéniség is válhat: T.J. Ward, a korábbi Oregon safety (Pat Chung ex-csapattársa) játéka már most meghatározó, illetve CB Joe Haden, az idei draft 1/7-es választottja számára a határ a csillagos ég, de még a tanuló köröket futja. Elsősorban a támadóegység hiányosságai miatt (Peyton Hillis és a remek támadófalnak – LT Joe Thomas, C Alex Mack – kell a futójátékkal a pontokról gondoskodni) a védelmen állandó a nagy nyomás, és ezt trükkös játékokkal, különösen special teamsben, próbálják kreatívan ellensúlyozni. Aki követi az NCAA bajnokságot, annak véletlenül sem kell bemutatnia Colt McCoyt. Ő az egyetlen kezdő irányító, akinek legalább 10 győzelme volt mind a négy évében, rekordtartó a legtöbb győzelemmel (45) kezdő QB-ként, és emellett számtalan rekordot tart a Texas Longhorns csapatánál, mint passzoló-futó irányító. Miért olyan nagy szó? Bizonyos Vince Youngtól (most Titans) vette át a stafétabotot a programnál. Négy év alatt 70 %-os pontossággal passzolt 13000+ yardot, 112 TD és 45 INT mellett. Ami hiányossága a játékának, vagy pontosabban nem megfelelően aknázható ki az NFL-ben, hogy magassága miatt gondja akadhat a kilátással, különösen ha nem shotgunban áll, és mivel csak most szokik hozzá az „under center” játékhoz, a hátrafelé lépés közben nehezen olvassa a védelmet, és pásztázza a pályát szabad elkapót keresve. Amint az első elkapót levédte az ellen, inkább ösztönösen a futó-menekülést veszi elő, ez azonban az NFL-ben csak káros lehet az egészségére, vagy annyira ott ragad az első célponton, hogy esetlegesen könnyű INT zsákmányt jelenthet az irányító szemét jól olvasó védőnek. A játékosokon kívül az edzők is állandó témát fognak szolgáltatni a mérkőzés alatt unalmasabb pillanatokban a kommentátoroknak: Eric Mangini mellett mindhárom koordinátor – Rob Ryan (védelem), Brian Daboll (támadás), Brad Seeley (special teams) – is korábban dolgozott a Patriotsnál. Hat pontban a Patriots teendőiről, ahogy Andy Hart (PFW) látja 1. Elvárt győzelem --- A mérkőzés, ahol át kell lépnie a csapatnak saját árnyékán. A Patriots jelenleg egyértelműen a jobb csapat. Mindenki odáig van a játékukkal, és elsősorban az eredményeikkel, hogy a liga egyetlen 1-vereséget jegyző alakulata. Ennek a mérlegnek köszönhetően mindenki elvárja, hogy megverjék a Brownst. Ez teljesen szokatlan felállás a Pats fiataljainak, újoncainak. Az eddigi meccsek előtt mindenki kételkedett bennük, hogy vajon mire lesznek ők képesek, hogyan viselik hétről-hétre a nyomást, ennek ellenére ők rendre bizonyítottak. Hogyan reagál például Jermaine Cunningham és Aaron Hernandez a hirtelen jött kiemelt figyelemre, és az ugrásszerűen nagyobb elvárásokra? Elhiszik, hogy tényleg olyan jók, ahogy mindenki mondja/írja, és a papírformát könnyedén tudják majd érvényesíteni? Ez lesz életük első csapdákkal tűzdelt NFL meccse. Bizonyára Bill Belichick nagy hangsúlyt fektetett erre a lélektani felkészítésre, és sokszor hangsúlyozta, hogy a Cleveland legyőzte két héttel korábban a New Orleans Saintset idegenben. A Pats szoros meccseket nyert meg eddig a negyedik negyedben fordítva, koncentrált, összeszedett játékkal. Az újoncoknak, fiataloknak ugyanebben a szellemben kell minden egyes playt megjátszani a Browns ellen is. Leírva nagyon egyszerűnek hangzik. A megvalósítás sokkal nehezebb. Főleg, ha a következő két ellenfél a Steelers és a Colts. 2. Hillis megállítása --- Peyton Hillisre épül a Browns támadógépezete és a futó remek évet tudhat egyelőre a háta mögött. Nagy, erőteljes futó, azonban a passzjátékba is bátran bevonható, és a méreteihez képest meglehetősen mozgékony, atlétikus. Vince Wilfork, Jerod Mayo és a Patriots védelem többi tagja az elmúlt hetekben lenyűgöző produkciót nyújtott a futás elleni védelem területén. A korábbi években a Hillishez hasonló stílusú, méretű futók ellen a Patsnek mindig sikere volt. Múlt héten Adrian Petersont is sikerült végül lelassítani, és Hillis minden csak nem AP. A futójáték kikapcsolásával a teljes támadógépezetet ki lehet kapcsolni, mert Colt McCoy újonc irányítónak nem állnak olyan célpontok a rendelkezésére, hogy képes legyen a hátán vinni a támadásokat. A Patstől távozott tight end, Ben Watson az elsőszámú elkapójuk. Sok rövid, 5-10 yardon belüli passzra lehet számítani középen, ami nem okozhat megoldhatatlan feladatot a secondary számára. 3. Brady és a passzjáték --- A győzelmek elterelték a figyelmet a post-Moss korszak passzjátékának a gyengélkedéséről. Nem a passzjáték, és Tom Brady volt az elmúlt diadalok fő letéteményese, hanem a védelem. Wes Welker elkapásonként 8 yardot szerez, és az elkapás utáni yardok szinte teljesen eltűntek. Deion Branchet már sérülés hátráltatja. Aaron Hernandez a legbiztosabb fegyver, de a passzjáték hullámzó. 65 yardos Brandon Tate touchdown passzokra nem lehet támadást építeni, hogy a védelem megteszi azt a szívességet, hogy elalszik, és szabad utat enged a gólterületig. Van még hova fejlődni, de most Brady legfontosabb szempontja a labda megtartása kell, hogy legyen. Nem szabad eladni a footballt. A Cleveland legyőzte a Saintset Drew Brees INT-k sorának köszönhetően, illetve Carson Palmer is fumble során vesztett labdákat, amikor legyőzték a Bengalst. Ha nem adja el a Pats a labdát, nagy baj nem lehet. De ettől még szükség lesz a passzjátékra. Ja, és többet akarunk látni Rob Gronkowskiból! G-Force! 4. A trükkökkel vissza a bűvésziskolába --- A tehetségbeli deficitet a játék mindhárom fázisában trükkös játékokkal próbálja a Browns kiegyenlíteni. Ez alól a New England elleni meccs sem lehet kivétel. A központi alakja ezen játékoknak Joshua Cribbs (Julian Edelman elődje irányítóként a Kent State-nél), legyen szó futójátékról, passzjátékról, vagy returnről. Belőle nem lehet elég alaposan felkészülni. Ez kiemelten vonatkozik a special teamsre. New Orleansban „lateral” passzt dobott return során, illetve fake punt után futottak meg first downt. A „bármire” kell felkészülni a Browns ellen. Bármire. 5. Valamilyen úton nyerni, nyerni és nyerni --- A New England mindegyik győzelme más volt idén. A három csapatrész rendszeresen kisegítette egymást. Ha valamelyiknek éppen rossz időszaka volt a pályán, biztos lehetett benne, hogy a másik elő fog lépni, és valami meghatározót fog felmutatni. A CSAPAT diadala. Semmi sem jellemzi jobban a Pats és ezen sportág dicső hagyományait. 6. A fal --- A Minnesota ellen nagyon összeszedte magát a támadófal. Bradyt egyszer sem sackelték, bár ezen #12 hetedik érzékkel megáldott „pocket presence” tulajdonsága is sokat segített, illetve megnyitották a szükséges folyosókat, hogy BenJarvus Green-Ellis futásaival szépen pörögjön az óra, és biztosítva legyen a győzelem. Logan Mankins visszatérésével (bár a játékidejét megtippelni sem lehet, sőt az is vitatható, hogy mennyire van most szükség az ő játékára) a feladat egyértelmű. A legjobbjukat nyújtani. A 3-4-es séma kisebb gondot okozott nekik a San Diego és a Baltimore ellen. Biztosra vehető, hogy a Cleveland is sok felállást, formációt, kinézetet fog majd mutatni. Remek felkészülést jelentve a Steelers elleni találkozóhoz. A tippjátékban való részvételre továbbra is buzdítjuk olvasóinkat.