A
New England Patriots (5-2) hazai pályán próbálja elkerülni a
New York Giants (5-2) ellen, hogy két egymást követő mérkőzésen szenvedjen vereséget, ezzel együtt megtörje Tom Coughlin idei szárnyalását az AFC keleti csoportja ellen (2-0). A találkozó
vasárnap este 22:15 órakor kezdődik.
A sors fintora. Egyrészt veretlen alapszakaszra, másrészt drámai csatában elveszített Super Bowlra tud emlékezni az egyszeri Patriots szurkoló, ha meghallja a New York Football Giants nevét. Ráadásul Boston környékén 1960-at megelőzően egyetlen franchise sem volt elég hosszú életű, hogy komolyabb kötődés alakuljon ki, így méltán volt népszerű New England vidékén a 1925-ben alapított Giants. Bill Belichick vezetőedző újabb kapcsot jelent napjainkban is a két klub között, hiszen védő koordinátorként két Super Bowl győzelmet is ünnepelhetett velük. A jó viszonyt jelzi, hogy rendszeres ellenfelei egymásnak a felkészülési meccseken. Idén annak ellenére találkoztak, hogy a különböző főcsoporthoz tartozó együtteseket az alapszakasz során is összehozta az élet.
2007 óta egy dolog nem változott. A Giants tudhatja magáénak a liga egyik
legveszélyesebb pass rush gépezetét. Hiába a sérülés miatti hiányzások, idén is elsők szerzett sackek terén. Jason Pierre-Paul, Osi Umenyiora, Justin Tuck és Mathias Kiwanuka kvartettjével kell majd a Pats támadófalának szembenéznie. Ezen felül azonban nem kiemelkedő a védelmük sem a passz, sem a futás megállításában. Az utóbbi évekhez képest változás a támadójátékukban, hogy nem tudnak a futásokra építeni. Csak a Titans tud kisebb hatékonysággal támadni a labda talajon tartásával (a helyzetet tovább rontja Ahmad Bradshaw állítólagos lábtörése, amivel az örök elégedetlen Brandon Jacobsra kellene támaszkodniuk). Ezt azonban érdemben tudja kompenzálni Eli Manning és elkapó gárdája. Még augusztusban váltott ki nagy médiavisszhangot, amikor Manning bátorkodott úgy nyilatkozni, hogy ahhoz a kaszthoz tartozónak véli saját magát is, amelyet az elit irányítók számára tartanak fent – olyanoknak, mint például Tom Brady. Nos ezt egyelőre alá is tudja támasztani idei játékával. A passzjáték hatékonyságát mérő mutató (passer rating) alapján jelenleg a
harmadik legjobb passzjátékkal rendelkeznek, és alig előzi meg őket a Patriots. A passzjátékukat nagyszerű hármas segíti az elkapók között. Hakeem Nickst remélhetőleg már senkinek sem kell bemutatni. A most is kisebb sérülésekkel küzdő harmadéves játékos valódi elsőszámú célpont, aki bármikor képes meglógni az oldalvonal mellett. Mario Manningham is kezd felnőni a feladathoz, de idén a liga egyik nagy szenzációja
Victor Cruz, aki még két évvel ezelőtt a Massachusetts Minutemen csapatát erősítette (NCAA másodosztály). Az előző héten nagyon meggyűlt a baja a Patriots védelmének Heath Miller tight enddel. Nos, ezúttal Jake Ballard személyében új kihívással nézhetnek szembe. Méretei alapján nem lesz szokatlan látvány a védőknek, hiszen mintha Rob Gronkowski sétálna velük szembe.
A Patriots csapata körül nem telt eseménytelenül a hét. Nem volt sok idő a Steelers elleni vereségen rágódni. Julian Edelman kisebb csetepatéba keveredett, amibe a hatóságokat is bele kellett vonni. Mivel ez a csapat és a játékos magányügye, legalábbis a média szemszögéből egyetlen, személy sem akadt, aki bármit ki tudott volna húzni Belichickből. Másik fejlemény Wes Welker nyaksérülése, csütörtökön már legalább korlátozott edzésmunkát tudott végezni. A legérdekesebb kommentár, nyilatkozat azonban Bill O’Brientől hangzott el, aki mint a csapat támadó koordinátora kijelentette, hogy
Taylor Price több lehetőséget érdemelne a pályán, az edzésen mutatott teljesítménye alapján. Adódik a kérdés, hogy vajon kinek a kárára kapna ő több játéklehetőséget? Az idei támadófilozófiát elnézve, vagyis a makacs ragaszkodást a két tight end + két elkapó + egy futó formációhoz Deion Branch vagy Wes Welkert kellene kiszorítania, hogy állandó legyen jelenléte a pályán. Ez nem tűnik igazán valószínű opciónak. Kispadon tarthatja Chad Ochocincot is, és elfoglalhatja a helyét a három elkapót tartalmazó felállásoknál, amelyik csak kiegészítő jelleggel fordul elő. Ez a gyakorlatban 8 és 5 úr mennyei kalandjának a végét jelentené Foxboróban. Illetve marad az a variáció, amire a Steelers ellen láthattunk példát, hogy Matthew Slater szerepét venné át, mint mélységi célpont, kifejezetten az egy elkapós helyzetekben, amikor a „nehézgyalogság” lép pályára, hogy nagyon futást szimuláljon a csapat. Az ebből dobott play action passzok már Randy Moss idején is népszerűek és hatásosak voltak és a Pittsburgh ellen is lélektanilag segíthettek volna megfordítani a találkozót. Kétszer is kísérlet történt akkor a mélységi bombára. Price viszonylag üresre is tudta játszani magát, de Brady passza leheletnyit rövidebb lett, míg Ochocinco esetén egyszerűen túldobta a veteránt, aki gyalogkakukként sem érhette volna-e el a labdát.
[caption id="attachment_8859" align="aligncenter" width="576" caption="Taylor Price kerül lépéselőnybe védőjével szemben. (ESPN Boston)"]
[/caption]
A Taylor Price probléma még egy területet érint, amiről szólni szükséges. A támadóformációhoz kötődik, hogy vajon mennyire köti gúzsba a csapat kezét a
Gronkandez-jelenség? Hétről-hétre látjuk a pályán, hogy a számokon túl, az oldalvonalhoz közel is megállják a helyüket a védőkkel szemben, elsősorban fizikai fölényüket kamatoztatva és teljesen más jelenséget képeznek, mint egy tipikus elkapó. Érdekes elgondolkodni, hogy milyen előnyökkel járna ismét elővenni a három elkapó + egy tight end + egy futó formációt. Ezzel több lehetőség juthatna Ochocinconak vagy éppen Price-nak a játékba lendülésre, Welker harmadik elkapóként villoghatna a slotban és az aktuális tight enddel komolyan veszélyeztethetné a pálya közepét. Hasonló képlet a mostani sémával is elképzelhető, de bármennyire is elismerjük Aaron Hernandez vagy Gronkowski tudását, más minőséget jelent egy valódi elkapó az oldalvonalnál, más más feladat elé állítja a védőket.
A védelemben az egyetlen üde színfolt, a sokat hangoztatott
red zone védekezés, ami még mindig csak a tizenhatodik legjobb helyet foglalja el… Rontja a képet, hogy a legtöbbször a Patriots ellen jutnak el az ellenfelek a mágikus 20 yardos vonalon belülre (meccsenként négy alkalommal). Mindezt olyan körülmények mellett, hogy rendre a Patriots ellenfelei kezdik a legrosszabb mezőnypozícióból a támadásokat. A problémát nem ebben a cikkben fogjuk megoldani, de csupán elméleti síkon érdemes lehet áttekinteni, hogy mi is lehet a baj a védelemnél, akár a secondary, akár a front 7 játékát nézve.
A játékosok oldalán egyszerű a helyzet: fizikálisan és/vagy szellemileg képtelenek megfelelni az elvárásoknak, és végrehajtani, megvalósítani az eltervezett taktikát a pályán (a probléma az FO-ban keresendő = játékospolitika alakítói). Az edzők oldalán egyrészt megemlíthető, hogy nem megfelelő sémát, forgatókönyvet dolgoznak ki a meccsekre (vezetőedző és de facto koordinátor), másrészt elképzelhető, hogy az eddig említetteken túl a fő problémát a tehetséggondozás, a játékosok nevelése, képzése, motiválása jelenti (pozíciós edzők).
Félidőhöz közeledve azonban itt lenne az ideje (ami jelenleg a körülményekhez képest a legnagyobb gondot jelenti), hogy végre
Albert Haynesworth elkezdjen játszani. Még most is azt nyilatkozta, hogy valójában két éve nem lépett komolyabban pályára és továbbra is rozsdásnak érzi magát... A játékok negyedét volt csak képes eddig a pályán tölteni, és mivel Myron Pryor és Mike Wright is sérült, nem érkezik kellő nyomás a védőfal belsejéből. Egyszerűen nincs más, erre alkalmas játékos a keretben.
Öt pont a Giants ellen:
1. Sikerül megtörni a gólcsendet és két játékhét után ismét 20 pont fölé jutnia a támadóknak?
2. Megkapja-e a nagyobb szerepet Taylor Price a támadójátékban: mélységi célpontként, screen passzoknál, end around futásoknál?
3. Az ütközetben eltűnt újonc futók (Ridley és Vereen) pályára tudnak kerülni vagy Kevin Faulk visszatérése miatt nem marad számukra elég játékidő BenJarvus Green-Ellis mellett?
4. Eli Manning is képes türelmesen megtalálni az üres elkapóját a Pats szitához hasonlító zónavédekezésében, különösen a pálya közepén, a számok között a linebackerek és safetyk felségterületén (Belichick nyilatkozta sokat sejtetve, hogy a Steelers ellen nem kívül volt a legnagyobb probléma a cornerbackek játékával)?
5. Sikerül hatástalanítani a Giants védelmének egyetlen méregfogát, a félelmetes pass rusht annak a támadófalnak, ahova valóban visszatér főállásban Sebastian Vollmer vagy továbbra is az újonc Nate Solder marad bevetésben? Kell ennél jobb alkalom annak a futójátéknak a felélesztésére (és a pass rush lelassítására), amelyik az idény elején szép eredményeket tudott felmutatni (mostanra viszont csak a 26. legtöbbet futó csapat lett a Pats 38 százaléknyi futójátékkal)?