Az ESPN Boston legújabb cikksorozatában már a játéktól visszavonult korábbi Patriots játékosokat kerestek fel, hogy mi történt velük mióta szegre akasztották a sisakot, és hogyan tekintenek vissza a New Englandnél töltött évekre.
Todd Rucci az 1993-as draft második körében került a Patriotshoz. Újonc évében korán sérült listára kellett tenni. Ezt követően alapembere volt a támadófalnak guardként, nagyszerű futásblokkoló és pass rush elleni védelmező volt. Hetvenöt találkozón volt kezdő (beleértve hét rájátszásbeli meccset és a XXXI. Super Bowlt). 1999-ig volt a csapat tagja.
„A visszavonulásom után megkeresett az a bankár, aki a pénzügyeimet kezelte és megkérdezte, hogy lenne-e kedvem vele dolgozni profi sportolókra specializálódva. Leültünk, átbeszéltük, hogyan is kellene ezt véghezvinni, mert saját tapasztalatból is tudtam, hogy sokan próbálkoznak ezzel, de a többség rosszul állt a kérdéshez. Immáron hat éve dolgozunk együtt a Susquehanna Banknál és minden nagyszerű. Sok ügyfelünk van, fiatal kezdőktől kezdve, fénykorukat élő sportolókon, kezdő irányítókon át a szabadügynökökig. Ettől lesz változatos a munka, és nagyon élvezem.”
A feleségem Stacy Lancaster megyéből (Pennsylvania állam) származik – folytatja Rucci. – Az egyetemen találkoztunk és kezdtünk el járni. Amikor később arról beszélgettünk, hogy hol leljünk közös otthonra, ahol gyerekeket is nevelhetünk [szerk. két gyermekük van: Hayden és Nolan] nem akartunk nagyon eltávolodni a családjainktól. Visszatekintve talán én erőltettem ezt jobban, de egyáltalán nem bántuk meg a döntés. Lititz városa nagyszerű, és szeretünk itt élni. Minden csendes, békés, de nincs elzárva a világtól. Kitűnő vidék horgászni és vadászni. Jók az iskolák. Maga az álom.
(hogyan emlékszik vissza a Patriotsnál töltött időszakra)
„Beldsoe-val szinte hetente beszélünk, és mindig jót nevetünk a régi szép időkön. Legnagyobb tettünk az 1996-os idény volt, amikor eljutottunk a Super Bowlig, és az ellenfeleknek ismét számolnia kellett a csapattal. A Fog Bowl a Pittsburgh ellen, amikor Curtis Martin őrületbe kergette őket. Aztán a AFC bajnoki döntő a Jaguarsszal szemben, és az a tudat, hogy bejutottunk a Super Bowlra. Ezt követően együtt fejlődtünk a csapattal, és öröm volt ennek a részesének lenni. Emlékszem az újonc évemre, a tulajdonosváltásra, a vezetőedzőkre – Parcells és Pete Caroll. Most már mind látjuk, hova jutott a csapat Belichickkel, de jó érzés tudni, hogy az első lépést talán éppen mi tettük meg.”
(mennyire tudja hasznosítani a munkában az NFL-ben szerzett tapasztalatokat)
„Alapvető a fontossága. Nagyon sok pénzügyi tanácsadó van, akik azt hirdetik, hogy ismerik a siker titkos receptjét. Én rendelkezek azzal az előnnyel, hogy tudom, min mennek keresztül a játékosok, hogyan telnek a mindennapjaik, mit jelent számukra az idény alatti leterheltség. Tudom, mire van szükségük, és mit akarnak. A kettő nem mindig egyezik, de meg kell próbálni közös nevezőre jutni. Meg kell velük értetni, hogy nem lesznek egész életükben NFL játékosok, és minden egyes döntésüknél észben kell tartani, hogy gondoljanak a hosszútávra is. A statisztika szerint három és fél év az átlag, amit a profi ligában eltöltenek. Amikor már nem kellenek sehova, még mindig a húszas éveik végén fognak csak járni, és előttük az egész élet. Ez a legnehezebb feladat. Már a legelején ráébreszteni őket, hogy nem fognak egész életükben itt játszani.”
(Patriotnak lenni)
„Az egyik indok, hogy végleg Lancaster megyében telepedtünk le, az volt, hogy többé ne Todd Rucci legyek, a New England Patriots játékosa. Sosem szerettem a sztárallűröket. Így lehetőségem volt rá, hogy ugyanaz az átlagos srác legyek, aki korábban voltam. Azonban ha valamilyen rendezvény vagy csapattalálkozó miatt visszatérek a környékre mindig eszembe jut, hogy milyen nagyszerű dolog is volt ennek a közösség tagjának lenni. New England egyszerűen imádja a sportolóit. Mindig jó érzés a szurkolókkal beszélni. Csak egy egyszerű kövér falember voltam, aki sosem került a rivaldafénybe, hacsak az irányítót éppen nem miatta sackelték. Ezek a rajongók viszont mindenre emlékeznek. Olyan játékokra is, amiről azt hittem, hogy rajtam kívül senkinek a memóriájában nem lelhetőek fel. Szerencsésnek érzem magam, hogy első és egyetlen profi csapatom a New England volt. Erre mindig büszke voltam, de az évek múlásával – ahogy egyre több pozitív visszajelzést kap az ember – még jobban átérzem, hogy mit is jelentett ez nekem. Krafték csodás munkát végeztek, hogy felépítsék a klubot, és lehetővé tették, hogy jó legyen Patriots szurkolónak lenni. Büszke vagyok, hogy ennek én is a részese lehettem.”
Rucci egyik emlékezetes pillanata 1994-ben történt a New York Jets elleni rangadón, hazai pályán, decemberben. A harmadik negyedben 13-10-es hátrányban a special teams coverage alakulatának tagjaként ő mentette meg „pooch” punt után a labdát, hogy az ne a gólterületre pattogjon, és ezzel az 1-yardos vonalról kellett támadnia Boomer Esiasonéknak. Pillanatokkal később az irányító el is adta a labdát, Ricky Reynolds pedig touchdownt szerzett az interceptionből. A találkozót végül 24-13-ra nyerték meg.
(a Patriots nagy családja)
„Elengedhetetlen, hogy nem szabad megfeledkezni a már visszavonult játékosainkról. Tudatni kell velük, hogy nem lettek elfeledve, és érdekel a sorsuk. Éreztetni kell velük, hogy hiába vonultak vissza, még mindig egy családhoz tartozunk. Ez gyakran nem egyszerű, hiszen nem minden játékosnak adatik meg, hogy akkor fejezze be a játékot, amikor ő akarja. Mindig szomorú, ha valakit kidobnak a csapatból, vagy nem szerződtetik újra, vagy sérülés miatt kell abbahagyni a sportot. Nem mindenki távozhat olyan körülmények között, mint ahogy Tedy Bruschinak sikerült. Nem egyszerű feldolgozni, hogy többé már nincs az emberre szükség, mert valaki másnak kellett a hely a keretben. Fontos tudnia minden korábbi Pats játékosnak, hogy még mindig ide tartoznak.”
Forrás: ESPN Boston - Mike Reiss
A lockout idején komoly aktualitása is van a hozzá hasonló pénzügyi tanácsadók szerepének. Már kezdenek megjelenni olyan hírek játékosokról, hogy kezdődnek az anyagi gondok, nincs már mit a tejbe aprítani. A témához kapcsolódik, hogy az újoncoknak szervezett szemináriumokat, melyek szintén a profi életre készíti fel a játékosokat a CBA-vita ellenére meg fogják tartani az NFLPA szervezésében.
Todd Rucci az 1993-as draft második körében került a Patriotshoz. Újonc évében korán sérült listára kellett tenni. Ezt követően alapembere volt a támadófalnak guardként, nagyszerű futásblokkoló és pass rush elleni védelmező volt. Hetvenöt találkozón volt kezdő (beleértve hét rájátszásbeli meccset és a XXXI. Super Bowlt). 1999-ig volt a csapat tagja.
„A visszavonulásom után megkeresett az a bankár, aki a pénzügyeimet kezelte és megkérdezte, hogy lenne-e kedvem vele dolgozni profi sportolókra specializálódva. Leültünk, átbeszéltük, hogyan is kellene ezt véghezvinni, mert saját tapasztalatból is tudtam, hogy sokan próbálkoznak ezzel, de a többség rosszul állt a kérdéshez. Immáron hat éve dolgozunk együtt a Susquehanna Banknál és minden nagyszerű. Sok ügyfelünk van, fiatal kezdőktől kezdve, fénykorukat élő sportolókon, kezdő irányítókon át a szabadügynökökig. Ettől lesz változatos a munka, és nagyon élvezem.”
A feleségem Stacy Lancaster megyéből (Pennsylvania állam) származik – folytatja Rucci. – Az egyetemen találkoztunk és kezdtünk el járni. Amikor később arról beszélgettünk, hogy hol leljünk közös otthonra, ahol gyerekeket is nevelhetünk [szerk. két gyermekük van: Hayden és Nolan] nem akartunk nagyon eltávolodni a családjainktól. Visszatekintve talán én erőltettem ezt jobban, de egyáltalán nem bántuk meg a döntés. Lititz városa nagyszerű, és szeretünk itt élni. Minden csendes, békés, de nincs elzárva a világtól. Kitűnő vidék horgászni és vadászni. Jók az iskolák. Maga az álom.
(hogyan emlékszik vissza a Patriotsnál töltött időszakra)
„Beldsoe-val szinte hetente beszélünk, és mindig jót nevetünk a régi szép időkön. Legnagyobb tettünk az 1996-os idény volt, amikor eljutottunk a Super Bowlig, és az ellenfeleknek ismét számolnia kellett a csapattal. A Fog Bowl a Pittsburgh ellen, amikor Curtis Martin őrületbe kergette őket. Aztán a AFC bajnoki döntő a Jaguarsszal szemben, és az a tudat, hogy bejutottunk a Super Bowlra. Ezt követően együtt fejlődtünk a csapattal, és öröm volt ennek a részesének lenni. Emlékszem az újonc évemre, a tulajdonosváltásra, a vezetőedzőkre – Parcells és Pete Caroll. Most már mind látjuk, hova jutott a csapat Belichickkel, de jó érzés tudni, hogy az első lépést talán éppen mi tettük meg.”
(mennyire tudja hasznosítani a munkában az NFL-ben szerzett tapasztalatokat)
„Alapvető a fontossága. Nagyon sok pénzügyi tanácsadó van, akik azt hirdetik, hogy ismerik a siker titkos receptjét. Én rendelkezek azzal az előnnyel, hogy tudom, min mennek keresztül a játékosok, hogyan telnek a mindennapjaik, mit jelent számukra az idény alatti leterheltség. Tudom, mire van szükségük, és mit akarnak. A kettő nem mindig egyezik, de meg kell próbálni közös nevezőre jutni. Meg kell velük értetni, hogy nem lesznek egész életükben NFL játékosok, és minden egyes döntésüknél észben kell tartani, hogy gondoljanak a hosszútávra is. A statisztika szerint három és fél év az átlag, amit a profi ligában eltöltenek. Amikor már nem kellenek sehova, még mindig a húszas éveik végén fognak csak járni, és előttük az egész élet. Ez a legnehezebb feladat. Már a legelején ráébreszteni őket, hogy nem fognak egész életükben itt játszani.”
(Patriotnak lenni)
„Az egyik indok, hogy végleg Lancaster megyében telepedtünk le, az volt, hogy többé ne Todd Rucci legyek, a New England Patriots játékosa. Sosem szerettem a sztárallűröket. Így lehetőségem volt rá, hogy ugyanaz az átlagos srác legyek, aki korábban voltam. Azonban ha valamilyen rendezvény vagy csapattalálkozó miatt visszatérek a környékre mindig eszembe jut, hogy milyen nagyszerű dolog is volt ennek a közösség tagjának lenni. New England egyszerűen imádja a sportolóit. Mindig jó érzés a szurkolókkal beszélni. Csak egy egyszerű kövér falember voltam, aki sosem került a rivaldafénybe, hacsak az irányítót éppen nem miatta sackelték. Ezek a rajongók viszont mindenre emlékeznek. Olyan játékokra is, amiről azt hittem, hogy rajtam kívül senkinek a memóriájában nem lelhetőek fel. Szerencsésnek érzem magam, hogy első és egyetlen profi csapatom a New England volt. Erre mindig büszke voltam, de az évek múlásával – ahogy egyre több pozitív visszajelzést kap az ember – még jobban átérzem, hogy mit is jelentett ez nekem. Krafték csodás munkát végeztek, hogy felépítsék a klubot, és lehetővé tették, hogy jó legyen Patriots szurkolónak lenni. Büszke vagyok, hogy ennek én is a részese lehettem.”
Rucci egyik emlékezetes pillanata 1994-ben történt a New York Jets elleni rangadón, hazai pályán, decemberben. A harmadik negyedben 13-10-es hátrányban a special teams coverage alakulatának tagjaként ő mentette meg „pooch” punt után a labdát, hogy az ne a gólterületre pattogjon, és ezzel az 1-yardos vonalról kellett támadnia Boomer Esiasonéknak. Pillanatokkal később az irányító el is adta a labdát, Ricky Reynolds pedig touchdownt szerzett az interceptionből. A találkozót végül 24-13-ra nyerték meg.
(a Patriots nagy családja)
„Elengedhetetlen, hogy nem szabad megfeledkezni a már visszavonult játékosainkról. Tudatni kell velük, hogy nem lettek elfeledve, és érdekel a sorsuk. Éreztetni kell velük, hogy hiába vonultak vissza, még mindig egy családhoz tartozunk. Ez gyakran nem egyszerű, hiszen nem minden játékosnak adatik meg, hogy akkor fejezze be a játékot, amikor ő akarja. Mindig szomorú, ha valakit kidobnak a csapatból, vagy nem szerződtetik újra, vagy sérülés miatt kell abbahagyni a sportot. Nem mindenki távozhat olyan körülmények között, mint ahogy Tedy Bruschinak sikerült. Nem egyszerű feldolgozni, hogy többé már nincs az emberre szükség, mert valaki másnak kellett a hely a keretben. Fontos tudnia minden korábbi Pats játékosnak, hogy még mindig ide tartoznak.”
Forrás: ESPN Boston - Mike Reiss
A lockout idején komoly aktualitása is van a hozzá hasonló pénzügyi tanácsadók szerepének. Már kezdenek megjelenni olyan hírek játékosokról, hogy kezdődnek az anyagi gondok, nincs már mit a tejbe aprítani. A témához kapcsolódik, hogy az újoncoknak szervezett szemináriumokat, melyek szintén a profi életre készíti fel a játékosokat a CBA-vita ellenére meg fogják tartani az NFLPA szervezésében.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges