A mock draft után egy lista, amelyen az egyes posztokon az öt, általam legjobbnak tartott játékos neve, illetve egy rövid értékelés olvasható.
TÁMADÓK
QB
1. Jake Locker, Washington
2. Christian Ponder, Florida State
3. Cam Newton, Auburn
4. Blaine Gabbert, Missouri
5. Ryan Mallett, Arkansas
Jimmy Clausent sokkal készebbnek tartottam tavaly az NFL-re, mint az idei draft bármelyik irányítóját. Emiatt a sorrend nem is különösebben érdekes, mert a szokásostól is jobban eltérve egyéni értékelés kérdése, hogy ki, mit, favorizál: tapasztalat pro-style támadórendszerben, dobóerő, puszta tehetség, döntéshozás, határtalan lehetőségek? Pondernél határozottan bajlós jel a sérülékenység. Locker könnyen zavarba hozható a védelmek részéről, amikor jelentősen lelassul és ami fontosabb, leromlik a döntéshozó képessége. A többiek a shotgun, és spread átkát hordozzák, ami kiforratlan lábmunkát jelent, a statisztika ellenére pontosság problémákat, illetve a védelem olvasás elsajátításának a hiányát. Melyik hiányosság, mennyi idő alatt javítható fel, hogy nyugodtan kezdő, franchise irányítók lehessenek új csapatukba? Vagy melyik hiányosság rejthető el egy okos koordinátor által úgy, hogy működőképes maradjon a támadógépezet? Erre a két kérdésre adandó válasz határozza majd meg, hogy mennyire korán, és milyen sorrendben kezdenek el potyogni az irányítóválasztások az égből.
RB
1. Mark Ingram, Alabama [TOP10]
2. Mikel Leshoure, Illinois
3. Ryan Williams, Virginia Tech
4. Jamie Harper, Clemson
5. DeMarco Murray, Oklahoma
Ingram és Leshoure vitán felül a két legkomplettebb futó, akik egyedül a hátukon tudják cipelni bármely csapat futójátékát. Kereslettől függően akár mindketten elkelhetnek az első körben. Az utánuk következőknél próbáltam olyan futókra koncentrálni, akik nem csak papíron töltik be ezt a szerepet, hanem a pályán is képesek RB-ként játszani, és nem mini, slot elkapóként illetve returnerként produkálnak csak. Méretei ellenére (6'0" - 213) még Murray lehet az, aki nem elsőszámú futónak megfelelő mennyiségben cipelné a labdát, hanem egyfajta mindenesként lökhetne nagyot egy csapat támadójátékán.
OT
1. Derek Sherrod, Miss State
2. Gabe Carimi, Wisconsin [RT]
3. Tyron Smith, USC
4. Anthony Castonzo, Boston College
5. Benjamin Ijalana, Villanova
Ijalanának elképzelhető, hogy guardként, vagy a fal jobb szélén kell megkezdenie profi karrierjét, de idővel belenőhet egy megbízható, franchise LT szerepébe. A többi négy játékos sorrendje szabadon variálható. Ha valamely csapat a top 15-ben nem akar a második körig várni az OT pickre, és nincs muníciója a fel-trade-hez, akár már ott választhat közülük, de reálisan az első kör második felében kelhetnek el mind a négyen. Ezt az ötöst követi Nate Solder, aki még a második körre érdemes OT jelölt lehet.
OG
1. Mike Pouncey, Florida
2. Danny Watkins, Baylor
3. Jason Pinkston, Pittsburgh
4. Marcus Cannon, TCU
5. Clint Boling, Georgia
A guardok iránt nem szokott kiemelt kereslet lenni a draft elején, ráadásul ez egy jó menekülési útvonal lehet olyan egyetemi offensive tackle-nek, aki nem elég gyors, technikás, hogy felvegye a versenyt a támadófal szélén az elit pass rusherekkel szemben a profi világban. Ezen a listán is többségében olyan nevek olvashatók, akiknek OT poszton (is) van tapasztalata. Pouncey-t lehet határozottan első körös játékosnak nevezni, míg a némileg túlkoros Watkins becsúszhat a top 32-be. A többiek draft értéke a második körtől akár az ötödik körig is terjedhet. A poszt merítése jónak mondható, hiszen olyan játékosok maradtak le erről a listáról, mint Rodney Hudson, Will Rackley, vagy az OT posztra is jósolt Orlando Franklin.
OC
1. Stefen Wisniewski, Penn State
2. Tim Barnes, Missouri
3. Kristofer O’Dowd, USC
4. Brandon Fusco, Slippery Rocks (PA)
5. John Moffitt, Wisconsin
Egyike a kínosan gyenge posztnak az idei drafton. Wisniewski kiemelkedik a mezőnyből, az elmúlt évek legtechnikásabb center várományosának tartják, és nem lenne meglepő, ha a top 20-ban elkelne, éppen a többi, draftolható játékos tehetségdeficitje miatt, akik legjobb esetben 3-4. körösnek tűnnek. Moffitt is emiatt kerülhetett ide, annak ellenére hogy a többség inkább guardnak látja, de van tapasztalata ebben a szerepkörben is, és legrosszabb esetben egy három poszton bevethető csereember válhat belőle.
WR
1. A.J. Green, Georgia
2. Julio Jones, Alabama
3. Leonard Hankerson, Miami (FL)
4. Jerrell Jernigan, Troy [SLOT]
5. Jon Baldwin, Pittsburgh
Két top 10-es játékos vezeti az elkapókat. Nincs közöttük lényegi különbség. Mindketten NFL-re kész, azonnal bevethető, elsőszámú WR-ek, akik évekre meghatározhatják az őket választó csapat támadójátékát. Utánuk már nem ilyen egyértelmű a sorrend, és akár 7-8 játékost is fel lehetne sorolni, akik mind esélyesek, hogy a 2-3. körben gazdára leljenek.
TE
1. Kyle Rudolph, Notre Dame
2. Luke Stocker, Tennessee
3. D.J. Williams, Arkansas
4. Lance Kendricks, Wisconsin
5. Jordan Cameron, USC
Rudolph lehet az a tight end idén, aki amellett, hogy megbízható elkapó, valódi veszélyt jelent a pálya közepén az ellenfélre, plusz kis tanulással nagyon hasznos blokkoló is lehet. A támadófal meghosszabbításaként már most is kielégítő „in-line” blokkolónak nevezhető. Stocker viszont méretei ellenére (6'5" - 258) egyelőre csak elkapó tight end, akinek időre lesz szüksége, hogy kétdimenzióssá tegye a játékát. Williams és Kendricks pedig már az a típusú TE, akik inkább nagyra nőtt elkapónak számítanak (6'2" - 245 ill. 6'3" - 243), mint klasszikus tight endnek. A hátsó körökben bárki találhat olyan másodikszámú tight endet, aki csak a futójáték segítésében tud jeleskedni, és nem tényező a passzjátékban, mint például Lee Smith.
VÉDŐK
34 DE
1. Marcell Dareus, Alabama
2. Cameron Jordan, California
3. Cameron Heyward, Ohio State
4. J.J. Watt, Wisconsin
5. Muhammad Wilkerson, Temple
A háromtagú védőfal premier posztjáról van szó. Egyre több csapat tér át erre a védelmi rendszere – legalább hibrid formában –, így ők most elégedetten veszik tudomásul, hogy nagyon erős ezen a téren a draft. Dareus futás elleni stabilitásával emelkedik ki a csoportból, de emellett kellően robbanékony, hogy a passz ellen is hatékony legyen, ezáltal hasznos három down játékos legyen jövendő klubjának. Ráadásul 43-as védelembe is elit játékos lehet, tehát már a draft legelején nagy érdeklődésre tarthat számot. Jordan talán a leginkább sokoldalú, amellett, hogy nagyon jó pass rusher. Heyward szintén az a end, aki a futás ellen jeleskedik, és ez alapvető erény a 2-gap rendszerben, hogy valaki mindhárom down során a pályán lehessen. Még Wilkerson is könnyedén becsúszhat az első kör végére. A sornak még velük sincsen vége. A sztárok közül akár Nick Fairley is passzolhat egy alapvetően 1-gap rendszerre építő védelembe 34-es endnek. Corey Liuget 6’2”-es magasságával nálam alulról súrolja azt a határt, hogy kiemelt érdeklődést mutassanak iránta 34-es csapatok, inkább négytagú védőfalat rendszeresen alkalmazó alakulathoz kerülhet.
34 NT
1. Phil Taylor, Baylor
2. Jerrell Powe, Ole Miss
3. Ian Williams, Notre Dame
4. Sione Fua, Stanford
5. Chris Neild, West Virginia
Nem közelíti meg a poszt tavalyi erősségét, amikor három játékos is gazdára talált az első két körben. Taylor számít első körösnek, ő a mintapéldánya a mozdíthatatlan nose tackle-nek. A többiekből átlagos iparos válhat a védőfal közepén az első két down során, hogy fogják a helyet a futás ellen. Ha megfelelő endek játszanak mellettük, akkor egy NT-től nem is kell többet elvárni. Nem ők váltják meg a világot a 34-es védelemben. A hamptoni Kenrick Ellist magassága miatt (6'5") én inkább endként látnám háromtagú védőfalban súlya ellenére (345), mint nose-ként, vagy négyemberes falban középen.
34 OLB
1. Von Miller, Texas A&M
2. Robert Quinn, North Carolina
3. Justin Houston, Georgia
4. Akeem Ayers, UCLA
5. Ryan Kerrigan, Purdue
Még mindig mostoha dolog pass rusher linebackert draftolni a 34-es sémába, hiszen az egyetemi bajnokságban a csapatok kis százaléka használ ilyen védőrendszert. Ezt a lista is jól mutatja, hiszen a top játékosok közül vegytiszta körülmények között csak Miller volt OLB. Bár utolsó évében Houston is játszott kétpontos állásból, de még így is többször volt keze a földön. A combine-ra felszedett plusz fontok akár azt is jelezhetik, hogy ő inkább a 43-as piacot próbálja megcélozni. Quinn egy év kihagyás után is az élmezőnyben tanyázik. A hiányzó nagy név Aldon Smith, akit napról-napra többre tartanak, de fenntartásokkal kezelném OLB-ként, és bármennyire természetes passz-siettető, sokkal korábban csaphat le rá egy 43-as csapat, mint hogy egy 34-esnek megérné őt választani. Fontos megjegyezni, hogy a Senior Bowl és Combine után úgy tűnik a januárban még középső körös picknek tartott Jeremy Beal végleg leírta magát a draft táblákról a mutatott produkciójával.
34 ILB
1. Martez Wilson, Illinois
2. K.J. Wright, Miss State
3. Nate Irving, North Carolina State
4. Quan Sturdivant, North Carolina
5. Alex Wujciak, Maryland [TED]
Másik nehezen tippelhető poszt. A linebackerek hagyományosan a draft nagyot zuhanói között találják magukat. Ez hatványozottan igaz a 34-es ILB-re, aki az esetek többségében korlátozott atlétikus képességgel, gyorsasággal megáldott buldózer, akinek a 43-ban csak 2 down jutna az erős oldalon, míg itt a fő feladata a támadóvonal lerohanása. Vagy olyan sokoldalú linebacker, aki a 43-ban szinte bárhol bevethető, de emiatt igazán nincs odaát valódi posztja. Mindezek ellenére Wilson az, aki könnyedén elkelhet az első kör végén, míg a többiek bárhol csapatra találhatnak 2-7. körig (34-es szempontból). Nem sok reménnyel kecsegtető class.
S
1. Rahim Moore, UCLA
2. Aaron Williams, Texas
3. DeAndre McDaniel, Clemson [SS]
4. Quinton Carter, Oklahoma
5. Jaiquawn Jarrett, Temple
Az egyik leggyengébb a felhozatal ezen a poszton, amiből könnyen profitálhat a Patriots miután az utóbbi időben annyi safety-t halmoztak fel raktáron, hogy már külön pozíciós edzőt is kellett melléjük rendelni – ha a draftig kinyit a piac, és szabad lesz a rablás. Moore a csoport üdvöskéje, aki szerencsés szélirány esetén becsúszhat az első kör végére, de egy elkeseredett csapat korábban is próbálkozhat vele. Ha nem is lesz belőle klasszis, egy átlagos kezdő szintjét megüti, ami már most több mint amivel jelenleg egyes csapatok rendelkeznek. Korábban a negyedik legjobb cornerbacknek tartott Williamsnek lehet, hogy Malcolm Jenkinshez hasonlóan majd váltania kell a profik között. Ettől még stabil második körös játékos, és komoly értéket jelenthet egy ennyire safety ínséges drafton Moore után. A többiek inkább vagy-vagy játékosok, akik idővel akár kezdővé válhatnak.
CB
1. Patrick Peterson, LSU
2. Prince Amukamara, Nebraska
3. Brandon Harris, Miami (FL)
4. Jimmy Smith, Colorado
5. Curtis Brown, Texas
Peterson elsősége vitathatatlan, szó nélkül a draft három legjobb játékosa között a helye. Az Amukamara, Harris, Smith trió kissé lemaradva követi őt a top 15-20 között. Brown sokáig a kevésbé kedvelt Texas cornerback volt, de a második kör elejénél neki sem kell sokkal tovább várni, hogy kiválasszák.
Mégis Patriots szurkolói oldalról van szó, ezért szerepel a védőknél csak a 34-es védelem posztonkénti bontása, illetve emiatt hiányzik a fullback pozíció is, amelyik az utóbbi években nem képezte elemét a csapat játékának. A draft szempontjából kisebb jelentőségű special teams posztokat is elhagytam.
TÁMADÓK
QB
1. Jake Locker, Washington
2. Christian Ponder, Florida State
3. Cam Newton, Auburn
4. Blaine Gabbert, Missouri
5. Ryan Mallett, Arkansas
Jimmy Clausent sokkal készebbnek tartottam tavaly az NFL-re, mint az idei draft bármelyik irányítóját. Emiatt a sorrend nem is különösebben érdekes, mert a szokásostól is jobban eltérve egyéni értékelés kérdése, hogy ki, mit, favorizál: tapasztalat pro-style támadórendszerben, dobóerő, puszta tehetség, döntéshozás, határtalan lehetőségek? Pondernél határozottan bajlós jel a sérülékenység. Locker könnyen zavarba hozható a védelmek részéről, amikor jelentősen lelassul és ami fontosabb, leromlik a döntéshozó képessége. A többiek a shotgun, és spread átkát hordozzák, ami kiforratlan lábmunkát jelent, a statisztika ellenére pontosság problémákat, illetve a védelem olvasás elsajátításának a hiányát. Melyik hiányosság, mennyi idő alatt javítható fel, hogy nyugodtan kezdő, franchise irányítók lehessenek új csapatukba? Vagy melyik hiányosság rejthető el egy okos koordinátor által úgy, hogy működőképes maradjon a támadógépezet? Erre a két kérdésre adandó válasz határozza majd meg, hogy mennyire korán, és milyen sorrendben kezdenek el potyogni az irányítóválasztások az égből.
RB
1. Mark Ingram, Alabama [TOP10]
2. Mikel Leshoure, Illinois
3. Ryan Williams, Virginia Tech
4. Jamie Harper, Clemson
5. DeMarco Murray, Oklahoma
Ingram és Leshoure vitán felül a két legkomplettebb futó, akik egyedül a hátukon tudják cipelni bármely csapat futójátékát. Kereslettől függően akár mindketten elkelhetnek az első körben. Az utánuk következőknél próbáltam olyan futókra koncentrálni, akik nem csak papíron töltik be ezt a szerepet, hanem a pályán is képesek RB-ként játszani, és nem mini, slot elkapóként illetve returnerként produkálnak csak. Méretei ellenére (6'0" - 213) még Murray lehet az, aki nem elsőszámú futónak megfelelő mennyiségben cipelné a labdát, hanem egyfajta mindenesként lökhetne nagyot egy csapat támadójátékán.
OT
1. Derek Sherrod, Miss State
2. Gabe Carimi, Wisconsin [RT]
3. Tyron Smith, USC
4. Anthony Castonzo, Boston College
5. Benjamin Ijalana, Villanova
Ijalanának elképzelhető, hogy guardként, vagy a fal jobb szélén kell megkezdenie profi karrierjét, de idővel belenőhet egy megbízható, franchise LT szerepébe. A többi négy játékos sorrendje szabadon variálható. Ha valamely csapat a top 15-ben nem akar a második körig várni az OT pickre, és nincs muníciója a fel-trade-hez, akár már ott választhat közülük, de reálisan az első kör második felében kelhetnek el mind a négyen. Ezt az ötöst követi Nate Solder, aki még a második körre érdemes OT jelölt lehet.
OG
1. Mike Pouncey, Florida
2. Danny Watkins, Baylor
3. Jason Pinkston, Pittsburgh
4. Marcus Cannon, TCU
5. Clint Boling, Georgia
A guardok iránt nem szokott kiemelt kereslet lenni a draft elején, ráadásul ez egy jó menekülési útvonal lehet olyan egyetemi offensive tackle-nek, aki nem elég gyors, technikás, hogy felvegye a versenyt a támadófal szélén az elit pass rusherekkel szemben a profi világban. Ezen a listán is többségében olyan nevek olvashatók, akiknek OT poszton (is) van tapasztalata. Pouncey-t lehet határozottan első körös játékosnak nevezni, míg a némileg túlkoros Watkins becsúszhat a top 32-be. A többiek draft értéke a második körtől akár az ötödik körig is terjedhet. A poszt merítése jónak mondható, hiszen olyan játékosok maradtak le erről a listáról, mint Rodney Hudson, Will Rackley, vagy az OT posztra is jósolt Orlando Franklin.
OC
1. Stefen Wisniewski, Penn State
2. Tim Barnes, Missouri
3. Kristofer O’Dowd, USC
4. Brandon Fusco, Slippery Rocks (PA)
5. John Moffitt, Wisconsin
Egyike a kínosan gyenge posztnak az idei drafton. Wisniewski kiemelkedik a mezőnyből, az elmúlt évek legtechnikásabb center várományosának tartják, és nem lenne meglepő, ha a top 20-ban elkelne, éppen a többi, draftolható játékos tehetségdeficitje miatt, akik legjobb esetben 3-4. körösnek tűnnek. Moffitt is emiatt kerülhetett ide, annak ellenére hogy a többség inkább guardnak látja, de van tapasztalata ebben a szerepkörben is, és legrosszabb esetben egy három poszton bevethető csereember válhat belőle.
WR
1. A.J. Green, Georgia
2. Julio Jones, Alabama
3. Leonard Hankerson, Miami (FL)
4. Jerrell Jernigan, Troy [SLOT]
5. Jon Baldwin, Pittsburgh
Két top 10-es játékos vezeti az elkapókat. Nincs közöttük lényegi különbség. Mindketten NFL-re kész, azonnal bevethető, elsőszámú WR-ek, akik évekre meghatározhatják az őket választó csapat támadójátékát. Utánuk már nem ilyen egyértelmű a sorrend, és akár 7-8 játékost is fel lehetne sorolni, akik mind esélyesek, hogy a 2-3. körben gazdára leljenek.
TE
1. Kyle Rudolph, Notre Dame
2. Luke Stocker, Tennessee
3. D.J. Williams, Arkansas
4. Lance Kendricks, Wisconsin
5. Jordan Cameron, USC
Rudolph lehet az a tight end idén, aki amellett, hogy megbízható elkapó, valódi veszélyt jelent a pálya közepén az ellenfélre, plusz kis tanulással nagyon hasznos blokkoló is lehet. A támadófal meghosszabbításaként már most is kielégítő „in-line” blokkolónak nevezhető. Stocker viszont méretei ellenére (6'5" - 258) egyelőre csak elkapó tight end, akinek időre lesz szüksége, hogy kétdimenzióssá tegye a játékát. Williams és Kendricks pedig már az a típusú TE, akik inkább nagyra nőtt elkapónak számítanak (6'2" - 245 ill. 6'3" - 243), mint klasszikus tight endnek. A hátsó körökben bárki találhat olyan másodikszámú tight endet, aki csak a futójáték segítésében tud jeleskedni, és nem tényező a passzjátékban, mint például Lee Smith.
VÉDŐK
34 DE
1. Marcell Dareus, Alabama
2. Cameron Jordan, California
3. Cameron Heyward, Ohio State
4. J.J. Watt, Wisconsin
5. Muhammad Wilkerson, Temple
A háromtagú védőfal premier posztjáról van szó. Egyre több csapat tér át erre a védelmi rendszere – legalább hibrid formában –, így ők most elégedetten veszik tudomásul, hogy nagyon erős ezen a téren a draft. Dareus futás elleni stabilitásával emelkedik ki a csoportból, de emellett kellően robbanékony, hogy a passz ellen is hatékony legyen, ezáltal hasznos három down játékos legyen jövendő klubjának. Ráadásul 43-as védelembe is elit játékos lehet, tehát már a draft legelején nagy érdeklődésre tarthat számot. Jordan talán a leginkább sokoldalú, amellett, hogy nagyon jó pass rusher. Heyward szintén az a end, aki a futás ellen jeleskedik, és ez alapvető erény a 2-gap rendszerben, hogy valaki mindhárom down során a pályán lehessen. Még Wilkerson is könnyedén becsúszhat az első kör végére. A sornak még velük sincsen vége. A sztárok közül akár Nick Fairley is passzolhat egy alapvetően 1-gap rendszerre építő védelembe 34-es endnek. Corey Liuget 6’2”-es magasságával nálam alulról súrolja azt a határt, hogy kiemelt érdeklődést mutassanak iránta 34-es csapatok, inkább négytagú védőfalat rendszeresen alkalmazó alakulathoz kerülhet.
34 NT
1. Phil Taylor, Baylor
2. Jerrell Powe, Ole Miss
3. Ian Williams, Notre Dame
4. Sione Fua, Stanford
5. Chris Neild, West Virginia
Nem közelíti meg a poszt tavalyi erősségét, amikor három játékos is gazdára talált az első két körben. Taylor számít első körösnek, ő a mintapéldánya a mozdíthatatlan nose tackle-nek. A többiekből átlagos iparos válhat a védőfal közepén az első két down során, hogy fogják a helyet a futás ellen. Ha megfelelő endek játszanak mellettük, akkor egy NT-től nem is kell többet elvárni. Nem ők váltják meg a világot a 34-es védelemben. A hamptoni Kenrick Ellist magassága miatt (6'5") én inkább endként látnám háromtagú védőfalban súlya ellenére (345), mint nose-ként, vagy négyemberes falban középen.
34 OLB
1. Von Miller, Texas A&M
2. Robert Quinn, North Carolina
3. Justin Houston, Georgia
4. Akeem Ayers, UCLA
5. Ryan Kerrigan, Purdue
Még mindig mostoha dolog pass rusher linebackert draftolni a 34-es sémába, hiszen az egyetemi bajnokságban a csapatok kis százaléka használ ilyen védőrendszert. Ezt a lista is jól mutatja, hiszen a top játékosok közül vegytiszta körülmények között csak Miller volt OLB. Bár utolsó évében Houston is játszott kétpontos állásból, de még így is többször volt keze a földön. A combine-ra felszedett plusz fontok akár azt is jelezhetik, hogy ő inkább a 43-as piacot próbálja megcélozni. Quinn egy év kihagyás után is az élmezőnyben tanyázik. A hiányzó nagy név Aldon Smith, akit napról-napra többre tartanak, de fenntartásokkal kezelném OLB-ként, és bármennyire természetes passz-siettető, sokkal korábban csaphat le rá egy 43-as csapat, mint hogy egy 34-esnek megérné őt választani. Fontos megjegyezni, hogy a Senior Bowl és Combine után úgy tűnik a januárban még középső körös picknek tartott Jeremy Beal végleg leírta magát a draft táblákról a mutatott produkciójával.
34 ILB
1. Martez Wilson, Illinois
2. K.J. Wright, Miss State
3. Nate Irving, North Carolina State
4. Quan Sturdivant, North Carolina
5. Alex Wujciak, Maryland [TED]
Másik nehezen tippelhető poszt. A linebackerek hagyományosan a draft nagyot zuhanói között találják magukat. Ez hatványozottan igaz a 34-es ILB-re, aki az esetek többségében korlátozott atlétikus képességgel, gyorsasággal megáldott buldózer, akinek a 43-ban csak 2 down jutna az erős oldalon, míg itt a fő feladata a támadóvonal lerohanása. Vagy olyan sokoldalú linebacker, aki a 43-ban szinte bárhol bevethető, de emiatt igazán nincs odaát valódi posztja. Mindezek ellenére Wilson az, aki könnyedén elkelhet az első kör végén, míg a többiek bárhol csapatra találhatnak 2-7. körig (34-es szempontból). Nem sok reménnyel kecsegtető class.
S
1. Rahim Moore, UCLA
2. Aaron Williams, Texas
3. DeAndre McDaniel, Clemson [SS]
4. Quinton Carter, Oklahoma
5. Jaiquawn Jarrett, Temple
Az egyik leggyengébb a felhozatal ezen a poszton, amiből könnyen profitálhat a Patriots miután az utóbbi időben annyi safety-t halmoztak fel raktáron, hogy már külön pozíciós edzőt is kellett melléjük rendelni – ha a draftig kinyit a piac, és szabad lesz a rablás. Moore a csoport üdvöskéje, aki szerencsés szélirány esetén becsúszhat az első kör végére, de egy elkeseredett csapat korábban is próbálkozhat vele. Ha nem is lesz belőle klasszis, egy átlagos kezdő szintjét megüti, ami már most több mint amivel jelenleg egyes csapatok rendelkeznek. Korábban a negyedik legjobb cornerbacknek tartott Williamsnek lehet, hogy Malcolm Jenkinshez hasonlóan majd váltania kell a profik között. Ettől még stabil második körös játékos, és komoly értéket jelenthet egy ennyire safety ínséges drafton Moore után. A többiek inkább vagy-vagy játékosok, akik idővel akár kezdővé válhatnak.
CB
1. Patrick Peterson, LSU
2. Prince Amukamara, Nebraska
3. Brandon Harris, Miami (FL)
4. Jimmy Smith, Colorado
5. Curtis Brown, Texas
Peterson elsősége vitathatatlan, szó nélkül a draft három legjobb játékosa között a helye. Az Amukamara, Harris, Smith trió kissé lemaradva követi őt a top 15-20 között. Brown sokáig a kevésbé kedvelt Texas cornerback volt, de a második kör elejénél neki sem kell sokkal tovább várni, hogy kiválasszák.
Mégis Patriots szurkolói oldalról van szó, ezért szerepel a védőknél csak a 34-es védelem posztonkénti bontása, illetve emiatt hiányzik a fullback pozíció is, amelyik az utóbbi években nem képezte elemét a csapat játékának. A draft szempontjából kisebb jelentőségű special teams posztokat is elhagytam.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges